A Blaha Lujza téri metróállomás a második mélyállomás, a háromalagutas típusba tartozik, öntöttvas tübbingszerkezettel, pajzsos módszerrel, túlnyomásos térben épült.

Az alagútépítés során a Blaha Lujza tér és a Rákóczi út alatt sokszor kellett a munkásoknak megküzdeniük a homokos talajjal és a különösen veszélyes folyós homokkal. Utóbbinál a védekezés leghatásosabb módja a túlnyomásos tér kialakítása volt.

Munkaterület a Nemzeti Színház előtti téren az 1950-es évek elején. Az első tervek még nem számoltak a színház épületének elbontásával, és később sem volt egyértelmű, hogy a megtartásával vagy a lerombolásával számoljanak.

Amikor 1963-ban újra megindult a metróépítés, immár megváltozott tervekkel, már a felújításra szoruló színház lebontása mellett döntöttek. Közlekedés- és városfejlesztési okokra hivatkoztak kiemelve, hogy a statikailag meggyengült épület nem bírná a mélyben zajló munkákat. Bár a döntés óriási felháborodást keltett, a tiltakozások ellenére 1965 januárjában megkezdték a bontást, március és április folyamán pedig több robbantással a földdel tették egyenlővé az egykori Népszínházat.

Komoly kihívást jelentett a nagykörúti főgyűjtőcsatorna átépítése is, ugyanis működésében nem lehetett fennakadás a munkálatok ideje alatt sem.

A Nagykörút forgalmát is biztosítani kellett az építkezés ideje alatt.

A metró- és aluljáró-építés ideje alatt – amely a járókelők szeme láttára zajlott – a nagykörúti és a Rákóczi úti villamosok forgalma ideiglenes hidakon végig fennmaradt.

A Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződése az építkezés ideje alatt

Ahogy a Keleti pályaudvarnál, úgy a Blaha Lujza téren is megváltozott a felszín: a Rákóczi út és a Nagykörút csomópontjában álló eklektikus épületek földszintjén, azok kibontásával árkádsort alakítottak ki.

Bár a metróépítés 1954-ben leállt és nem lehetett tudni, mikor folytatódik, az árkádok 1957-re elkészültek.

Miután elbontották a Nemzeti Színház épületét, megkezdődhettek a mélyállomás és a gyalogos-aluljáró munkálatai. A mozgólépcső-alagút (lejtakna) felső részének építésére először itt alkalmazták az ún. résfalas módszert, amely kiváltotta a túlnyomást és gazdaságosabb volt az aknasüllyesztésnél, mivel csak a fal helyét kellett speciális markolóval kitermelni.

A metróállomáshoz kapcsolódó gyalogos-aluljárót Miskolczy László tervezte. Ahogy akkoriban hívták, az EMKE egy év alatt készült el, 1966. november 5-én adták át a forgalomnak. Nevét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdőbetűiből kapta, amelynek kávéháza az Erzsébet körút és Rákóczi út sarkán álló ház földszintjén működött a századforduló éveiben.

A Blaha Lujza téri mélyállomást Máriáss László tervezte.

Szovjet mintára Budapesten is beléptető kapukat szereltek fel a metróbejáratokhoz. Itt az egyforintos menetdíj megfizetése esetén lehetett áthaladni, a bérlettel rendelkező utasok a kapuk melletti sávot használva mutatták fel igazolványaikat.

Az elkészült Blaha Lujza tér 1966-ban: árkádsor a tér körüli épületek földszintjén, középen az aluljáró lépcsői és a villamosvonal a Rákóczi úton. A villamosforgalmat 1973-ban szüntették meg a Rákóczi úton az 1970-ben átadott metróvonalra hivatkozva.