A hegymászó Eötvös
Eötvös Lorándot a legnagyobb magyar hegymászók között tartjuk számon. Pályatársai közül a híres angol fizikus, John Tyndall lehetett rá hatással. Tyndall a jégárakat és a jég tulajdonságait kutatva gyakran tett hosszú, hegyi vezetők nélküli túrákat. Emellett Eötvös anyai nagybátyja, Rosti Pál (1830−1874) szintén túrázott és fotózott. Ő is egyfajta mintát jelenthetett és felébreszthette a fiatal Loránd kíváncsiságát a távoli tájak és azok megörökítésének technikája iránt. Rostinak volt mivel inspirálnia környezetét, túrateljesítményében ugyanis fiatal rokonát is felülmúlta. 1857-ben csaknem elsőnek jutott fel a mexikói Popocatepetl 5452 méteres, hóval és jéggel borított vulkáni kúpjára. Továbbá nemcsak Dél-Amerika első magyar ismerőjeként tartjuk számon, hanem az első magyar fényképező turistaként és egyúttal az első magyar amatőr fényképészek egyikeként is.
 |
 |
| Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1324 | Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1330 |
Mindemellett a hegymászó kortársak közül megemlíthetjük Zsigmondy Emilt, aki az Alpok, valamint Déchy Mórt, aki a Kaukázus máig számon tartott kutatójaként híresült el. A három magyar hegymászó mindegyike tudós, akadémikus és tanár volt egyben. Eötvös a hegymászás klasszikus korában teljesítménye alapján a külföldi hegymászókkal teljesen egyenrangúnak számított. A „magyar bárót” − részben az angolok példáját követve − a természet szeretete, az igazi nagy hegyekben való gyönyörködés és azok meghódítása indította útjára. Eötvös mászás iránti szenvedélye már 18 éves korában megmutatkozott. Ekkor indult első hosszabb, mintegy két hónapos külföldi útjára, egyben először ekkor hagyta el a szülői házat is hosszabb időre. 1866 őszén Svájcban az Alpok második legmagasabb hegyének, a Monte Rosa-nak a legmagasabb pontját, a Dufour-csúcsot mászta meg. A későbbi években a legtöbbet az ausztriai Schluderbach környékén áldozott legkedvesebb szabadidős tevékenységének, negyven nyarat töltött el ezen a vidéken. Egészen 1914-ig, az első világháború kitöréséig látogatta a Cortina d’Ampezzótól északkeletre eső csendes völgyben fekvő üdülőhelyet. Az elbeszélések szerint túráihoz nem készített előzetes tervet, belső elhatározásból indult útnak, miután vezetői társaságában betért a schluderbachi kápolnába. Eötvös mindig ugyanazokkal mászott, a túravezetői díjak meglehetősen borsosak voltak, a báró ennek ellenére nagyvonalúan meg is jutalmazta segítőit.
 |
 |
| Schluderbach és környéke, Dolomitok, 1899. Forrás: MMKM TFGY 2019.1.820 |
Forrás: MMKM TFGY 2019.1.893 |
A szintén turista Barcza Imre így emlékezett meg 1927-ben a Túristák Lapjában Eötvösről, a tanárról és Eötvösről, a hegymászóról: „Láttam a tanteremben, de a legtöbbször a hegyek között találkoztam vele. Szerényen, gyengéden beszélt, mintha regélne a fizikáról, majdnem ihletszerűen bánt a finom műszerekkel. Arca állandóan komoly volt, mosoly alig jött ajkára. De egészen megváltozott, mihelyt a hegyek közé ment. Schluderbach volt kedvenc tartózkodási helye. Onnan indult kipróbált vezetőivel a Dolomitok szép sziklavilágába. Hegymászásai teljesen összeforrtak Schluderbachhal. 40 éven át egy és ugyanazon egyszerű kis vendégfogadóban, Ploner bácsi kis albergójában lakott. Időközben Schluderbach valóságos hotelvárossá fejlődött, de Eötvös Loránd ragaszkodott az ő egyszerű szállójához. Elbeszélgetett a néppel, eljátszott a gyermekekkel, akik szerették és tisztelték Őt. De szerették vezetői is. Társalogva, mint bajtársak kerültek fel a csúcsokra. Kerülte a zajongó, lármás nyaralóközönséget, került minden feltűnést, csak az ő szűkebb családi körében érezte jól magát. Szerette a hegyeket, de túráiról se nem írt, se nem beszélt."
Rolanda és Ilona 1895-től kísérte el mászásaira édesapját. Ettől kezdve a nemcsak a férjéért, hanem 16 és 18 éves lányaiért is aggódó Eötvös Lorándné, Horváth Gizella csak ritkán tartott velük Schluderbachba, többnyire otthonról izgult a hegyekben csavargó családja miatt. Megesett, hogy otthonról sétára indultak és titokban vitték utánuk a mászófelszerelést. Vagy éppen a mamától elbúcsúztak a déli pályaudvaron, de a vonatról Székesfehérváron már le is szálltak, hogy kerékpárral folytassák útjukat egészen a Dolomitokig. Az anyai aggodalmak érthetők voltak, hiszen a századforduló Magyarországán nem sok nő vetemedett sziklamászásra. Tegyük hozzá, csodaszámba mehetett maga a hegymászó fizikaprofesszor báró is. A lányok az 1890-es évek végétől egyedül, apjuk nélkül is másztak bevált és megkedvelt vezetőikkel. Eötvös lentebbről távcsövön figyelte és természetesen nemcsak figyelte, hanem fényképezte is őket.
Az Eötvös lányok túravezetőikkel Schuderbach környékén, 1896-97. k.
 |
 |
| Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.803 | Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.799 |
 |
 |
| Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.802 | Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.2814 |
A szintén hegymászó Jankovics Marcell Úttalan utakon című könyvében így ír az Eötvös-lányokról: „Az utóbbi években Eötvös Rolanda és Ilona bárónők léptek a legnemesebb értelemben vett alpinizmus hívei közé és egymást követték bámulatra méltó páratlan túráik, melyeken sorát kerítették nem csak az ügyesség és erő határát képező vállalkozásoknak, hanem sikerrel foglalták el az eddig lehetetlennek hitt, érintetlen falakat is.”
 |
 |
| Dolomitok, Tofana-hegység, 1899. Forrás: MKM TTFGY 2019.1.1766 |
Az egyik Eötvös lány és túravezetőjük a Drei Zinnenen, 1904. Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1165 |
 |
 |
| Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1583 | Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1737 |
Croda di Lago Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1249
Eötvös természetszeretete és sportszenvedélye egyre magasabb csúcsok meghódítására indította. Egyes becslések szerint magashegyi túráinak a száma legalább 500-ra tehető és legkevesebb 110 önálló csúcsot hódított meg. Első megmászása – ha a hágókat is beleszámoljuk – 25–30 lehet és nagyjából ugyanennyi csúcsra jutott fel másodikként, harmadikként vagy negyedikként. Az „ungarischer Baron” túravezetőjével, Michael Innerkoflerrel a meghódított csúcsok között 1877. július 21-én a Zwölferkofelre (3091 m), 1878. július 20-án a Rotwand (2788 m) tetejére, 1879. július 25-én az Elferkofel (3115 m) csúcsára jutott fel első mászóként. Továbbá a schluderbachi nyarak alatt a Croda da Lagón, a Sorapison, a Zinnéken 15-ször, a Monte Cristallón 19-szer fordult meg. A Cardin-csoportot ismerte a legjobban, ennek minden egyes csúcsát és hágóját megmászta. Ahogy Eötvös idősebb lett, a komoly sziklamászás megerőltetővé vált számra, a túrázásról azonban teljesen ekkoriban sem mondott le teljesen. A család teljesítményét több útszakasz neve is őrzi. A De a Croda da Lagóra vezető híres út, melyet megtalálva először jutott föl a csúcsra, az ő nevét viseli. Via Eötvösnek hívnak egy másik utat is a Tofana di Rozes-en, amely az Eötvös-lányok mászásának állít emléket. Továbbá a Cadin-csoport egyik hegyes ormát tisztelői – még életében – szintén róla nevezték el.