A Dolomitok

A Monte Cristallo („Kristályhegy”) a Cristallo-hegység legmagasabb csúcsa a Dolomitokban., melynek tengerszint feletti magassága 3221 méter.

Monte Cristallo, 1899.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.590
A Dolomitok tengerszeme a Sorapiss hegycsoportban, Cortina d’Ampezzo közelében, 1989.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.321

A Croda di Lago vonulatai a Dolomitok középső részén.

Croda da Lago, 1896.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.241

Cadin-csoport a Dolomitokban

Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.293 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.929

Arról, hogy Eötvöst milyen érzések hajtották, belső világában mit jelentett a hegymászás, leginkább apjával váltott levelei vallanak. Mivel naplót nem vezetett, ezek a legszemélyesebb forrásaink. Emellett társait  ahogyan egyszer fogalmazta, a „nemzet gyalogosait” beszédeiben buzdította minél több út és minél magasabb csúcsok meghódítására. Eötvös közéleti szerepvállalásai között a Magyarországi Kárpát-Egyesület (MKE) Budapesti Osztálya, majd a Magyar Turista Egyesület elnökeként is tevékenykedett. Ezzel a magyarországi intézményes turizmus egyik megalapítója és jelentős előmozdítója is volt.

A Cinque Torri sziklatorony (magyarul Öt torony) csoportja a Dolomitokban, melynek legmagasabb csúcsa 2361 méter.

Úton a Cinque Torri felé, 1900
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1739
A Dolomitok Tofana di Rozes hegycsúcsa, 1901-1903. k.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1220
Schwabenalpenkopf csúcsa, 1899.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1279
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1282

1869. augusztus 15-én édesapjának, Eötvös Józsefnek írt levelében így vallott szenvedélyéről és a tapasztalás fontosságáról: „Amint a szerelmet, úgy a hegymászási élvezetet is sokan és sokféleképpen definiálták, de éppen a sokféleség bizonyítja mindannyinak helytelenségét. Amint egy embernek, ki sohasem volt s sohasem lesz szerelmes, nem tudnám megmagyarázni, miben áll a szerelem; úgy hallgatni vagyok kénytelen a sokszor hallott ellenvetésre – minek oda felmászni, nem szebb e mindaz alolról, egy findzsa feketekávé mellett. Egynek úgy, mind a másiknak legfeljebb azt mondhatnám, próbáljátok meg. S nem hiszem, hogyha valaki csak egyszer is életében keresztül lépdelt lihegő kebellel s talán inogó térdekkel, hallgatag társak kíséretében, egyikén ama hó- avagy jégmezőknek, minőket 9–10 ezer láb magasságban találunk, s aztán elért céljához, egy égbe magasló csúcs, vagy hónyereghez, s körültekintett a föld különféle pontjaira, (mely oly magasból mindig csak szépnek látszik), nem hiszem, mondom, hogy még sokat kérdezősködnék definitió után.”  (Eötvös Loránd levele Eötvös Józsefhez, Heiligenblut, 1869. augusztus 15.)

Cortina d’Ampezzo kisváros a Dolomitok azonos nevű völgyében

Utcarészlet a behavazott Cortina d’Ampezzoban, 1899. k.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.363
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1096

Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1089

Predazzo és környéke a Fiemme-völgyében, a Domolitok déli peremén.

Predazzo és környéke, 1902.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.846
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.843

Eötvös az MKE budapesti osztályán tartott elnöki megnyitójában 1891 februárjában így vallott a hegyekhez fűződő érzéseiről: „Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltünik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s a ki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi – keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi. Korunkat anyagias érdekhajhászással vádolják s mégis soha sem volt annyi, a szépet magáért felkereső turista mint napjainkban, számuk a műveltség terjedésével együtt növekszik.” (Elnöki megnyitó a MKE Budapesti Osztályának 1891. február 14-én tartott közgyűlésén)

Paternkofel 2744 méter magas sziklahegye a Dolomitokban

Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1103 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1105

„Aki valaha nagyobb kirándulást tett, a Kárpátok vagy az Alpok valamely égbe szökellő csúcsainak megmászására indult, az tudja, milyen jól esik az első néhány órai erélyes gyaloglás után néhány perczre megállani, a felkelő nap sugaraiban ragyogó tájon körültekinteni s a már teljesített munka tudatában a további teendőkről elmélkedni. Ilyenkor pótoljuk mindazt, amit az indulás hevében és zavarában tenni elmulasztottunk, s ha társaságban utazunk, ilyenkor van alkalmunk arra, hogy megbeszéljük, milyen úton és hogyan haladjunk. Ha sok útitársunk van, ilyenkor bizony sokféle beszédet hallunk, az egyik a legvakmerőbb, a másik a legbiztosabb, a harmadik a legkényelmesebb utat indítványozza s nem szokott hallgatni az a szakember sem, ki a pihenőhelyet tudja a legjobban kiválasztani. De a sok szónak egy a vége, a kirándulás első részében tapasztaltakon okulva, a követendő utat úgy kell kijelölnünk, hogy azt megbírja mindenikünk lába és erszénye.” (Elnöki megnyitó a MKE.Budapesti Osztályának 1890. január 25-én tartott közgyűlésén)

A Dolomitokban készült felvételek, 1900. k.

Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.73 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.333
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.339 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.497

„Különösen mi budapestiek ne elégedjünk meg azzal, hogy fővárosunk környékén kirándulásokat tegyünk s szebb pontjaira kilátókat építsünk – irányítsuk figyelmünket távolabbra, feladatunk nem az, hogy a turistákat Budapestre tereljük, hanem inkább az, hogy őket Budapestről hazánk érdekes vidékei felé vezéreljük. Hiába, mindig vonzó az, ami nagy és még vonzóbb a nagyobb, azért, aki dombra hágott, hegyre kívánkozik, s aki hegyen volt, az égbe törő sziklára kapaszkodik. Szálljunk le már egyszer a lóról, járjunk saját lábunkon a gyalogösvényen, nemcsak kényszerűségből, hanem örömmel és azzal a büszke öntudattal, hogy haladásunk, ha lassúbb is, de a magunk erőkifejtésének eredménye lesz. Feljutni a hegy tetejére hordószéken vagy fogaskerekű vasúton még nem turista érdem, de magasba kapaszkodni, legyőzve minden akadályt, mely az emelkedésnek útjában áll, legyőzve különösen a testnek kényelmet szerető tunyaságát, ez már turistához méltó dolog. Megszeretni magát, az utat és annak fáradalmait, erre tanít a turistaság, mikor nem azt jutalmazza öntudatos megelégedéssel, aki sok helyen megfordult, hanem azt, aki sok és fáradságos utat futott be. Nagy tanulság rejlik ebben, mely méltó arra, hogy mindenki megszívlelje, aki akár az anyagi, akár a szellemi világban maga előre haladni, vagy valamit előre indítani akar.” (Elnöki megnyitó a MKE Budapesti Osztályának 1891. február 14-én tartott közgyűlésén)

Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1107 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1110
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1117 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.811

Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1998

Az 1745 méteres tengerszint feletti magasságban képződött természetes eredetű Misurina-tó

Dolomitok, Misurina tó környéke, 1896. k.
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.17

A bölcs édesapa, Eötvös József pedig maga is felismerte, a hegymászás fia életében többé vált puszta szabadidős tevékenységnél vagy fizikai kihívásnál. Egész életfilozófia munkálkodott mögötte: „Mint te sem ezért mászol minden magasabb hegyre, amit csúcsán látni, vagy találni remélsz, hanem, mert magában a mászásban, erőd megfeszítésében, vagy egyes akadályok legyőzésében, sőt a veszélyben találod élvezetedet, úgy járnak el már sokkal bölcsebbnek talált emberek is. Van élvezet a felfelé törekvésben és azon érzetben is, hogy magasabb pontra jutottunk." (Részlet Eötvös Józsefnek Eötvös Lorándnak írt leveléből, 1869. október 30.)


Túrázók pihenés közben

Langkofel hütte,1896
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.119
Drei Zinnen Hütte 
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.2135
Menedékház a Dolomitokban
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1113
Sátorépítés úton a Cinque Torri felé, 1900
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1741
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.405 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.342
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.798 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1108
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1583 Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1112
Úton a Cinque Torri felé, 1900
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1737
Croda di Lago
Forrás: MMKM TTFGY 2019.1.1249

Az olaszországi utazásoknak az I. világháború kitörése vetett véget. 1915–16-ban az Eötvös-család a Magas-Tátra felé vette az irányt. Az ekkor 68 éves Eötvös Tarpatakfüreden vert tanyát, lányaival megmászta a Jégvölgyi-csúcsot, a Gerlahfalvi- és a Tátra-csúcsot, a Fecske-tornyot, valamint a Lomnici-csúcsot. Ekkor látogatta meg a dobsinai jégbarlangot is. Eötvös első tudományos útját a dobsinai jégbarlangba 1864-ben tette meg, ekkor a sztraczenai sziklakapuk alatt is áthaladtak. A látványos átjárót az 1680-as években a meredek mészkő sziklafal átfúrásával alakították ki a bányászok, ez ma már azonban nem látható, mert a második világháború végén a németek a gyorsabb áthaladás érdekében felrobbantották. Több mint 30 évvel később ugyanezt az utat már fényképek örökítették meg, mintegy 50 felvétel maradt fenn ezekről az utakról. Eötvös lencsevégre kapta többek között Dobsina városát, a Sztraczena völgyét, az említett Sztraczena kaput, a barlang bejáratát, a jégbarlang nagy termét, a jégoszlopokat, jégfüggönyöket és jégorgonát. A jégbarlangban készített felvételeit 1899 decemberében Cholnoky Jenő előadásán is kivetítették az Uránia Magyar Tudományos Színházban.