Dunai Repülőgépgyár Rt
Németország 1940-ben úgy döntött, hogy elad, illetve átad licenszeket Magyarországnak, ahol kézi munkaerő még jobban rendelkezésre állt és egyelőre nem volt bombatámadásoknak kitéve.
A magyar delegáció 1941. június 6-án írta alá a magyar—német államközi egyezményt, amely a DB—605 motor; a Bf— 109F vadászgép és a Messerschmitt Me—210C gyorsbombázó licenszgyártásáról szólt. Az egyezség részeként Luftwaffe meghatározott számarányban részesedett a gyártásból.
A milliárdos nagyságrendű üzletből a Weiss Manfréd a Messerschmitt 210 típusú repülőgépek és Daimler-Benz-féle repülőgépmotorok tömeges gyártására kapott megrendelést. A program végrehajtása nagy beruházásokat igényelt, de a Honvédelmi Minisztérium és a német légügyi minisztérium vállalta a költségeket. A konszern a kapott megbízás alapján 1941. július 19-én megalapította a Dunai Repülőgépgyár Rt.-ot. Amíg az új gyárüzem Szigetszentmiklós község határában felépült, a repülőgépmotorok gyártását a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt. végezte. 1942 tavaszán, amikor a Dunai Repülőgépgyár még csak épülőfélben volt, a Honvédelmi Minisztérium megrendeléseinek értéke már elérte a 340 millió, a német légügyi minisztériumé pedig a 760 millió pengőt. A repülőgépgyár helyben végzett termelése 1942. tavaszán indult, s az 1944. áprilisi bombázásig tartott.
Korbuly László visszaemlékezése szerint a következőképpen nézett ki a szigetszentmiklósi gyártelep:
"
1, Alkatrészeket gyártó üzem, ahol a csepeli gyárból kapott öntvényeket, kovácsolt darabokat és rúdanyagból forgácsolt alkatrészeke végmegmunkálását végezték. Továbbá a préselt lemezalkatrészeket készítették.
2, Törzsműhely csarnok, amelyben a repülőgépek törzseit szerelték össze. Az egyik középső csarnok hosszában volt elhelyezve a továbbító láncsor, amely három óránként továbbította a törzseket az egyik munkahelyről a másikra.
3, Szárnyszerelő műhely csarnokban került összeszerelésre a törzsműhelyhez hasonló elrendezésben a repülőgép jobb és bal szárnya. A szárny vázát az oldalcsarnokokban állítottuk elő.
4, Kormányfelületeket összeszerelő műhelyben a vízszintes és függőleges vezérsíkokat és kormányokat szereltük a csűrőlapokkal és motortrartókkal együtt
5, Motor szerelde csarnoka a gyár északi részén volt, közel a fékpadhoz. Maga a szerelde három részből állt:
- az új alkatrészek összeszerelése, amely után a motorok először hideg bejáratáson mentek keresztül.... Ezek után leszereltük a motort a fékpadról, és beszállítottuk egy másik szereldébe,
- ahol teljesen szétszereltük és alkatrészenként megvizsgáltuk. Ezután következett az újból és véglegesen végzett összeszerelés, amely után egy rövid kb 20 perces fékpadi próba után egy harmadik
- szereldében szereltük rá a motorokra a repülőgépre csatlakozó motorágyat és vezetékeket.
6, A fékpadok külön épülettömbben voltak
A gyár területén levő szereldék egyforma séd rendszerű (fűrészfogas) tetőszerkezetűek voltak, amelyek tetőablakai északra néztek. .. Olyan általános világítást létesítettünk, hogy munkahelyi világítás nem vált szükségessé. Elsötétítés szempontjaiból pedig a séd ablakait automatikusan és motorikusan le lehetett függönyözni
Az épületek elhelyezése szétszórt volt, éspedig a dombos terep figyelembevételével"
Az okmányok szerint e két éves időszak alatt 273 db Me—210 gép épült meg (bár van 272 és 280 db-os adat is). Az 50%-os gyártási megoszlás értelmében ebből 135—140 db került volna a magyar légierők állományába a valóságban ez 159—160 db volt.
Források:
- A repülőgépipar helyzete és teljesítményei Magyarországon a II. világháború időszakában. I-V. rész. Repülés, 1978. évfolyam, 5-9. szám
- Kováts Lajos: A Dunai Repülőgépgyár Rt története, 1985
- Kováts Lajos: A magyar repülőgépszerelvénygyárt Rt története 1941-1950. Tanulmányok Budapest Múltjából, 153-154. oldalak
- Korbuly László visszaemlékezése (kézirat)