Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt

Az első világháború kitörésekor az egykor konzerv- és hadianyagszállításra alapított Weiss Manfréd művekből a Monarchia egyik korszerű hadiüzeme fejlődött ki. A konjunktúra, az egyre nagyobb katonai rendelések és hadinyereség Weiss Manfrédot a gyár további nagyarányú fejlesztésére ösztönözték Csepelen. A háborús években a két Martin-kemencét átépíttette, illetve kibővíttette, továbbá három új Martin-kemencét is építtetett. Ezenkívül megnagyobbíttatta a kovácsüzemet és felállíttatta a réz- és ónelektrolízis üzemet is. A gyár kapacitása az új beruházásokkal hatalmas mértékben megnövekedett. A háborús években a termelés elérte a napi 2,5 millió db gyalogsági és 25.000 db tüzérségi lövedéket. A háború végére 30.000 munkással a Monarchia egyik legnagyobb hadianyag-szállítója, a lőszerutánpótlás hatalmas bázisa lett. A munkások részére gyári lakások épültek, munkáskantin, üzemi kaszinó, kórház, óvoda és csecsemőotthon létesült.

Weiss Manfréd a világháború utolsó éveiben tervszerűen készült a gyár béketermelésének megszervezésére. E hatalmas munka irányítását Korbuly Károlyra bízta.

A Tanácsköztársaság leverése után a csepeli üzemek szinte teljesen leálltak. A román hadsereg a termelő berendezés nagy részét hadizsákmányként elszállította, ami miatt a béketermelésre való áttérés nagy nehézségekbe ütközött. A gyár még 1920-ban is a háborús létszámnak csak mintegy 1/6 részét foglalkoztatta. Az új gyártási profil kialakítását Weiss Manfréd azonban már megkezdte.  Első lépésként 1920. november 17-én a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal együtt megalapította a Magyar Posztógyárat, melynek a lőszerosztály épületeiben biztosított üzemi elhelyezést. 1921-ben korszerűsítette az acélhengerművet, megindította a mezőgazdasági kisgépek (ekék, kettős ekék, szántóvasak, eketalpak, szecskavágók, répavágók, kukoricamorzsolók, boronák, továbbá tejeskannák, zománcedények, lakatok, kistömegcikkek, gáztűzhelyek, gázvasalók, gázórák) gyártását. Kísérletképpen bevezette a harangöntést is: ehhez szakértőnek Kacsóh Pongrác zeneszerzőt kérte fel. A MÁV-tól tehervagonok javítását vállalta el, Bulgária és Görögország részére pedig pénzérme-lapkákat gyártott. Legnagyobb jelentőségű létesítményének bizonyult a csőgyár felállítása, mely gyártmányaival hamarosan Délkelet-Európa vezető üzemévé fejlődött. 1921 őszén a csepeli gyár már 5.722 munkást foglalkoztatott, közel ezerrel többet, mint az utolsó békeévben. A termelés átcsoportosítása tehát viszonylag gyorsan ment végbe. Weiss Manfréd a szervezőmunka közben, 1922. december 25-én meghalt. Halála után az Acél- és Fémművek vezetését fiai: Jenő és Alfonz (mindketten képzett mérnökök), és Chorin Ferenc, Weiss Manfréd egyik veje, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnök-vezérigazgatója, a GYOSZ elnöke vették át.
 Az új vezetés folytatta az Acél- és Fémművek gyártási profiljának bővítését, új vállalatok alapítását és vállalati érdekeltségek szerzését. Az 1923-1929 közötti években megszervezték a tűgyárat, bevezették a bergmanncső, kályha és tűzhely gyártását. A csőgyárat külföldi szakértők tervei alapján korszerűsítették. Meghonosították a kerékpár, motorkerékpár és alkatrészeik gyártását. Ehhez külföldi gyártási eljárásokat vásároltak. A kerékpárgyártáshoz szükséges szerszámgépeket azonban a csepeli gyárban állították elő. Miután 1927-ben megszűnt az ország katonai és pénzügyi ellenőrzése, a Bethlen-kormány különböző hadfelszerelési cikkek gyártására szállítási szerződéseket kötött Weiss Alfonzékkal. Az 1927. június 15-i minisztertanácsi ülés a Weiss Manfréd gyárat felkérte a repülőgépgyártás bevezetésére is. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt., a Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyára és Ércárugyára Rt., valamint Weiss Manfréd örökösei az új gyártási ágra 1928. július 9-én megalapították a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt.-t. A kormány 15 évre állami kedvezményeket és évenként 50 db repülőgép átvételét biztosította. Az új vállalat nagyberuházásokat eszközölt és Heinkel, Fokker, Caproni és francia repülőgép-gyártási szabadalmakat vásárolt. Az Acél- és Fémművekben 1929-ben korszerűsítették a csőhideghúzó üzemet és megkezdték az egészségügyi cikkek, valamint varrógépek gyártását is. Az új vezetés 1923-ban külön részvénytársasággá alakította át az Első Magyar Konzervgyár és Ércárugyár üzemét, s ezzel kapcsolatban telephelyén jelentős rekonstrukciókat hajtott végre. A gyártmányok körének nagymértékű megnövekedése szükségessé tette az értékesítés belföldi és külföldi hálózatának a kiépítését. 1923-1929 között a belföldi értékesítés lebonyolítására részvénytársasági formában a következő szakosított eladási vállalatok létesültek: Agrárglobus Mezőgazdasági Gépkereskedelmi Rt., Ferroglobus Vasárukereskedelmi Rt., Metalloglobus Fémkereskedelmi Rt., és a Termoglobus Egészségügyi Berendezések és Csőkereskedelmi Rt. Az exportüzleteket Bécsben, Zágrábban, Bukarestben és Nagyváradon a Weiss Manfréd örökösei által alapított részvénytársaságok, Belgrádban, Szófiában, Athénben, Tel-Avivban, Alexandriában, Milánóban, Berlinben, Párizsban, Londonban, és Buenos-Airesben állandó eladási képviseletek, Európa, Afrika és Ázsia több nagyobb városában pedig bizományosok intézték. Az export és import szállítmányozásra nagy nemzetközi szállítmányozó cégek kaptak rendszeresen megbízást. A konszern 1926-tól kezdve ilyen célra külön tengerjáró gőzöst is bérelt. Az 1929-ben kitört nagy gazdasági válság a Weiss Manfréd konszernt csak kis mértékben érintette. Bár egyes gyártási ágakban erősen visszaesett a termelés, de a válság tartama alatt bevezetett új gyártási ágak (elektródák, fóliák, stb.) ellensúlyozni tudták a más területeken (kerékpár, varrógép) történt kieséseket. Sokat jelentettek ilyen szempontból a Honvédelmi Minisztérium hadianyag-rendelései.
 A nagy gazdasági válságot követő évek első, legkomolyabb beruházását az alumíniumművek megépítése jelentette. Miután az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. 1934-ben Mosonmagyaróváron üzembe helyezte az első magyar timföldgyárat, lehetővé vált a csepeli alumíniumkohó felállítása és az alumínium gyártásának a bevezetése. Az új ipari létesítmény nemcsak a csepeli gyár villamos erőművének a kibővítésével, hanem az alumínium-feldolgozó üzemek egész sorának megszervezésével járt. Hogy az új üzem is részesüljön az állami kedvezményekben, a Weiss Manfréd örökösök és három konszernvállalat 1935. március 18-án együttesen alapították meg a Weiss Manfréd Alumíniumművek Rt.-ot. Az új részvénytársaságnak csak a közgyűlés által választott igazgatósága működött, külön üzemi szervezetet nem hívtak életre, műszaki és kereskedelmi vezetését az Acél- és Fémművek látta el, üzeme a Fémművek szervezeti egységébe tartozott. Az alumíniumművek felállításával a konszern biztosította a repülőgépgyártás egyik fontos alapanyagát. Az alumínium háztartási és kereskedelmi cikkek gyártása céljára viszont 1936. december 28-án megvásárolta a Sigg Rt. Alumíniumgyár részvénytöbbségét. Az 1934-1938 közötti években a konszernvállalatok termelése újra felfelé ívelt. A gazdasági válság alatt a legmélyebb szintre (évi 2.384 db) visszaesett kerékpárgyártás 1938-ban elérte az évi 67.000 db-ot. Az 1931-ben 5-6.000-re csökkent munkáslétszám 1937-ben 15.000 főre emelkedett. A konzervgyár kivételével a konszernvállalatok évi termelése pedig meghaladta a 105 millió pengőt, melyből 29 millió pengő az exportra esett. Az exportnak nagy százalékát hadianyag tette ki. 1937-1938-ban "vegyes üvegáru" fedőnév alatt az Acél- és Fémművek hadianyaggyára nagymennyiségű lőszert szállított Görögországba, Kínába, Portugáliába és Dél-Amerikába.

 A hadianyaggyártás terén elért monopol helyzetét már nem kartellegyezmények, hanem üzemeinek speciális jellege, felkészültsége és az állammal kötött hosszúlejáratú szerződései, a nagy hadianyag-rendelések biztosították. A második világháború kitörésekor ez a különlegeshelyzete még nagyobb súllyal lépett előtérbe. Már 1938 nyarán, a Győrben meghirdetett fegyverkezési program alapján gyalogsági és tüzérségi lőszer, valamint repülőgép és motorgyártásra nagyösszegű rendeléseket kapott. Ezek a megrendelések a világháború kirobbantása után állandósultak. Az 1941. június 6-án megkötött közös német-magyar repülőgépgyártási egyezmény alapján pedig a konszern megbízást kapott Messerschmitt 210 típusú repülőgépek és Daimler-Benz-féle repülőgépmotorok tömeges gyártására. A program végrehajtása nagy beruházásokat igényelt, de a Honvédelmi Minisztérium és a német légügyi minisztérium a költségeket vállalta. A konszern a kapott megbízás alapján 1941. július 19-én megalapította a Dunai Repülőgépgyár Rt.-ot. Amíg az új gyárüzem Szigetszentmiklós község határában felépült, a repülőgépmotorok gyártását a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt. végezte. 1942 tavaszán, amikor a Dunai Repülőgépgyár még csak épülőfélben volt, a Honvédelmi Minisztérium megrendeléseinek értéke már elérte a 340 millió, a német légügyi minisztériumé pedig a 760 millió pengőt. A konszern 1941 második felétől kezdve még nagyobb mértékben kapcsolódott be a német hadsereg hadianyag-ellátásába. A csepeli hadianyaggyárban külön "német lőszergyártási osztályt" szerveztek. 1942 végétől kezdve pedig, mikor a német vas- és gépgyárak nyersanyag-, félgyártmány és szerszámgép szállításai, a német üzemeket ért állandó bombatámadások következtében akadoztak és elmaradtak, a konszern megkezdte a lőszer és repülőgépmotor gyártásához szükséges esztergapadok, maró-, csiszoló- és egyéb szerszámgépek gyártását is. Az Acél- és Fémművek és a Repülőgép- és Motorgyár több magyar gépgyárral munkaközösségben 1941-1944 között mint fővállalkozó részt vett a magyar hadsereg részére rendelt "Botond" terepjáró gépkocsik, "Turán" és "Csaba" harckocsik gyártásában. A hadfelszerelési cikkek mellett a békeidőszak gyártmányainak előállítása teljesen háttérbe szorult.

Az ország német megszállását követően a Weiss Manfréd üzemeket sorozatos bombatámadások érték. A Dunai Repülőgépgyár telepét négy bombatámadás szinte teljesen üzemképtelenné tette. A csepeli gyárat hét támadás érte, melyek következtében a fémüzemek nagy része súlyosan megsérült, a rézelektrolízis-üzem porrá égett, a repülőgép-, traktor- és zománcgyár szintén elpusztult.

 

Magyar gyárak a millenium korában - Weiss Manfréd művek. A teljes film megtekinthető a Közlekedési Múzeum kutatótermében

Források:

- Weiss Manfréd konszern vállalatok okmánytára (repertórium)

- Ősi Gyula: A Weiss Manfréd kombinát működésének mozgatórugói és gyártmányai a béketermelés és a gazdasági válság időszakában (1919-1933). Katonai Logisztika, 2005/4, pp. 238-255.