Repülőtereink az első világháború körül

A székesfőváros mellett már a kezdetektől az ország más települései is otthont nyújtottak egy-egy pilóta kísérleteihez, bemutató repüléseihez. Sopron, Debrecen és Szeged az elsők között tette lehetővé az aviatikusok ténykedését. Több „légjárónk” a Monarchia korszerű repülőterén, a bécsújhelyin szerezte meg pilótaigazolványát, mások Franciaországban és Angliában próbáltak szerencsét. Már 1913-ban felmerült egy, a rákosmezeinél alkalmasabb helyszín keresésének igénye, egyúttal szétválasztva a polgári és a katonai rendeltetésű alkalmazásokat.

A rákosi „hangárváros” 1914 körül

(Forrás: MMKM Archívum)

1913. augusztus, Repülőverseny (Rákoson) 2’35’’

(Forrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum Filmhíradók Online)

A magyar repülőgépipar idővel „kitermelte” a saját gyári repülőtereit, felszállóhelyeit. Az első ipari előállítású repülőgépet az aszódi Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. készítette és Bier Henrik emelete először a levegőbe a gyár repülőterén.

Az Aszódi Magyar Lloyd Repülőgépgyár szerelőcsarnoka 1915-ben

Az szerelőcsarnokban éppen egy 42-es típusú repülőgép szerelése zajlik (Forrás: MMKM Archívum)

 

A Magyar Repülőgépgyártó Rt. (MARE) első gépét még Rákoson próbálta ki. Később már Albertfalván működött az üzem, ismertebb nevén az Ungarische Flugzeug Werke AG (UFAG) és a repülőtér. Itt a Duna a vízigépek repülését is lehetővé tette. A Mátyásföldön létrehozott Magyar Általános Gépgyár Rt. (MÁG) szintén a közvetlenül a gyár területe mellett kialakított repülőteret használhatta gyártmányai kipróbálásához és átadásához.

1917-ben a rákosi telep végleges felszámolását indítványozták a szakemberek, de a háborús események és a Tanácsköztársaság, majd a román megszállás miatt még alkalmi repülőtérként tovább üzemelt a történelmi terület. A békediktátum előírásai nem csak a tiszavirág életű Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság (MAEFORT)  működését tiltották be, de több magyarországi repülőtér – köztük jelentős gyári repülőterek is – ellehetetlenültek.