Ferihegy névadója és a terület története
A ferihegyi, pontosabban a Liszt Ferenc Nemzetköri repülőtér Pestszentlőrinc (XVIII. kerület), Rákoskeresztúr (XVII. kerület) és Vecsés határában fekszik. Érdekes, hogy szinte teljesen sík vidékről van szó, mégis hegynek nevezik ezt a területet. Ennek oka, hogy ez a síkság a Duna hordalékából és a rárakódott homokból épült fel, keleti felén pedig a szél kisebb-nagyobb homokdombokat emelt, amelyek szinte már „hegynek” tűntek, így a közbeszédben hamar teret is nyert az elnevezés.
Ki volt a névadó Feri?
Szent Lőrinc-puszta és Vecsés területét a fényes hivatalnoki karriert befutó, később grófi rangot kapó, Mária Terézia bizalmasává előlépő Grassalkovich I. Antal vásárolta meg (1726-ban, majd 1730-ban), majd hatalmas területeket szerzett meg a Duna-Tisza közén, birtokai központjává pedig Gödöllőt tette meg. Majorságokat létesített, a települések kezdtek újra benépesülni a török korszak elnéptelenedése után. Sajnos a hatalmas vagyont, a jól működő gazdaságokat utódai, II. és III. Antal elherdálták, az eladósodás miatt a Grassalkovich-uradalom birtokait pedig bérbe adták. Szent Lőrinc-puszta új bérlője a XIX. század elején Mayerffy Xavér Ferenc lett.
Mayerffy Xavér Ferenc apja, Francz Mayer bajor származású sörfőzőmester volt, aki az 1760-as években települt Budára. Szőlőtermesztéssel és borászattal, serfőzéssel, majd ló- és szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkozott. Öt fia is folytatta a gazdálkodást, Ferenc Xavérius főleg borászattal és sörfőzéssel foglalkozott.
Mayerffy bőkezű támogatója volt a polgárosodó Pest fejlődésének: adományozott a Ludovika és a Pesti Magyar Színház építésére, a Magyar Tudós Társaság javára, a pesti Városliget létesítésére, Buda fásítására és az 1838-as árvíz károsultjai javára.
A XIX. század elejétől bérelte a Grassalkovich-uradalomból Szent Lőrinc-pusztát, ahol virágzó gazdaságot hozott létre néhány házzal és gazdasági épülettel, szőlőiskolát telepített testvérével, Károllyal, akivel új szőlőfajtát is nemesített. A sörfőzéshez komlót, árpát, malátát termesztett a területen, amelyet a hálás lakók hamarosan „Feri” majorként kezdtek emlegetni, a XIX. század közepétől pedig már a térképeken is Ferihegy-pusztaként jelölték.
Mayerffy Xavér Ferenc 1845-ben bekövetkezett halála után, a XIX. század második felében egymást váltották a terület tulajdonosai: 1845-től a Jurenák, később a Szontagh-család birtokolta. 1873-tól az aszódi Podmaniczky János báró tulajdonába került, halála után pedig leánya, Zsuzsanna örökölte, aki gróf Vigyázó Sándor felesége volt. Gyermekük, Ferenc, apja szándékának megfelelően 1928-ban a teljes Vigyázó-vagyont a földbirtokokkal, kastélyokkal, házakkal, kódex- és könyvgyűjteménnyel a Magyar Tudományos Akadémiára (MTA) hagyta.
Vigyázó Ferenc 1928. július 31-én önkezével vetett véget életének, halálával pedig kihalt a bojári Vigyázó család grófi ága. A hagyaték rendezését követően a terület 1937-ben került jogilag teljesen az MTA tulajdonába, amelyen a Ferihegyi Kert- és Mezőgazdasági Rt. működött egy ideig. A térséggel kapcsolatban már az 1930-as évek közepén felmerült egy új repülőtér lehetséges helyszíneként, kijelöléséről pedig 1938-ban döntöttek. A tereprendezés és építkezés ezt követően indult meg.
