Az Ütköző

Az Ütköző a MÁV saját faliújság-plakátjaként 1951 és 1956 között jelent meg. A szövegeket a MÁV sajtóhivatalának munkatársa, Zoltán Dezső írta, a rajzos tartalmat pedig Pusztai Pál grafikus állította elő. Pusztai vasutasként kezdte, majd a Ludas Matyi munkatársa, később pedig nemzetközileg is ismert karikatúrista lett. Az Ütköző először a Közlekedés című vasutas lap 1951. május 5-i számában jelent meg, majd a rovat a Szocialista Vasútért című lap hasábjain folytatódott. 1951-től plakát formában is kiadták a nagyjából havonta megjelenő számokat.

Az Ütköző 1953/7. száma. (Forrás: MMKM PLGY 1/16)

A címadó tárgy, a vasúti ütköző szimbolikus jelentéssel felruházott központi képi elem: két ütköző között az imperialista vezetők, Truman, Tito, Churchill, stb. kerülnek szorítóba. Az Ütköző elsősorban „nevelő” célzatú, egyben a szégyentáblák tartalmát is megidéző rövid szövegekből állt, amit karikatúrával illusztráltak. Többször visszatért az a faliújságok hatását előidéző megjelenítési mód, amikor a szövegeket feltűzött papírcédulákhoz hasonlóan helyezték el a plakáton.

Montázs az Útköző címfelirataiból. (Forrás: MMKM PLGY 1/1-42 - részlet)

1953 második felétől némi tartalmi finomodás figyelhető meg a plakátokon. Az ütközők közé szorított nyugati politikusok ábráját az 1953-as évfolyam 7. számáig használták. Ugyanígy eltűntek a hasonlóan demagóg képek is. Valószínűleg ezek a változások a Nagy Imre miniszterelnökségével elindított politikai enyhülés eredményei voltak. Az Ütköző megszűnése egybeeshetett a Vasút Politikai Főosztály megszüntetésével. Utóbbi hátterében az a politikai változás állt, amit az 1956. február 14-25. között lezajlott Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa idézett elő, ahol élesen bírálták a sztálinizmust. Többek között ennek a hatására felülvizsgálták a Vasút Politikai Főosztály működését, amely után annak 1957 április 1-ig történő megszüntetéséről született döntés. Ezt a folyamatot aztán az 1956. október 23-án kirobbanó forradalom gyorsította fel.

Tartalomtípusok az Ütköző rajzain

Mozgósítás

Montázs az Ütköző rajzaiból. (Forrás: MMKM PLGY 1/1-42)

Leleplezés

Montázs az Ütköző rajzaiból. (Forrás: MMKM PLGY 1/1-42)

A mozgósítás és leleplezés mellett nem maradhatott el egy-egy aktuális esemény, ünnep (április 4., május 1., vasutas nap, stb.) megjelenítése sem, de talán ezeknél is fontosabb volt a minden évben kihívást jelentő őszi csúcsforgalom, vagy a téli szolgálat témája.

Montázs az Ütköző rajzaiból. (Forrás: MMKM PLGY 1/1-42)

Történetmesélés

Bevett volt a „sanyarú múlt”, a fejlődéssel teli jelen és a reményteli jövő szembeállítása. Olykor epizód-szerűen felvillanó kisebb történeteken keresztül, máskor egy-egy szereplő portréjának megrajzolásával mutatja meg a helyes utat az Ütköző vagy állítja pellengérre az arról letérteket. A történetek és szereplők az egész országot lefedték. A propaganda apparátusán keresztül a politikai osztályok közreműködésével jutottak el a központba, ahonnan pedig felkerülve az Ütköző plakátjaira a vasúti dolgozók országos „hírnévre” tehettek szert.

Rajz az Ütköző 1953/5. számából. (Forrás: MMKM PLGY 1/14)

Súly és hatásfok

1949 és 1956 között igen nagy nyomás nehezedett a vasutasságra. Elavult és hiányos eszközökkel, mostoha körülmények között, idegen munkamódszerekkel kellett a feladatokat ellátni a legnagyobb erőfeszítéssel, hogy a tervet teljesíteni tudják. Nem meglepő, hogy a MÁV-nál meglazult a fegyelem, növekedtek a vasúti lopások, a szolgálat megtagadások és egyéb kihágások. A Vasút Politikai Osztály agitációja nem pótolhatta a vasút égető fejlesztését. Az Ütköző nevelőmunkájának hatásfoka nehezen mérhető. Mindenesetre sokatmondó, hogy több évfolyamon keresztül ugyanazok a gondok tükröződtek vissza a plakátokról, amelyek az 1950-es évek első felében a MÁV működésében szinte állandók voltak. A gazdasági és rendszerszintű problémákat a legnagyobb egyéni erőfeszítés sem tudta ellensúlyozni. Ha valakit még mindeközben pellengérre is állítottak, minden bizonnyal nem növelte az illető lojalitását és munkakedvét. A népharag gyakran irányult e képek ellen, a jelentésekben ezek megrongálását, eltorzítását vagy eltüntetését olvashatjuk a képrombolások mintájára. Valakit „kiszerkeszteni” a faliújságra kellemetlen volt annak, aki nem szívesen vállalt nyílt konfliktust, többen menekültek a feladat elől. Ugyanakkor bizonyos esetekben a cikkírási igény találkozott az alulról jövő hit, elkötelezettség vagy éppen megfelelési vágy táplálta aktivitással. Mindemellett a nyilvánosan bíráló szemléltető agitáció egy munkahelyi közösségben a személyes ellentétek, a más kárára történő érdekérvényesítés eszközévé is válhatott. A központi direktíva és a helyi használat motivációi különbözőek lehettek, de az egyéni mondanivaló megformálásának módja és nyelve előbbi szabályai szerint történt.

Rajz az Ütköző 1953/9. számából. (Forrás: MMKM PLGY 1/18)