Leáll az építkezés - Szigetelési program
1954 és 1962 között hivatalosan szünetelt az építkezés, csak állagmegóvási munkálatok folytak, amelyek víz elleni védekezést és korrózióvédelmet jelentettek főleg. Utóbbit a rozsdásodó tübbingek esetében úgy oldották meg, hogy végleges helyükre építették azokat.
Metróépítkezésen használt mobil injektáló berendezés
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.3)
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.3)
A Deák téri jobb állomáscső az injektálópaddal
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.3)
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.3)
Injektálás az alagútban
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.8)
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.8)
Injektálás művelete
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.10)
(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.10)
1958-ban megindult a szigetelési program, amely az átmeneti megoldások helyett – részben a beruházás folytatását jelentve – a létesítmények végleges szigetelését tűzte ki célul. Bár az alagutak építése leállt, ezzel a munkával mégis újra feltűnt a remény, hogy idővel folytatódni fog a metróépítés.
Az MSZMP VII. kongresszusa 1959-ben határozatban döntött a továbbépítés mellett, bár a szükséges gazdasági intézkedéseket csak 1963-ban hagyták jóvá. A szigetelési programra és állagmegóvásra hivatkozva azonban megindult a munka, így befejezték a Deák téri állomást, elkészült a Baross téri állomás utascsarnoka, elkészült 2x1 km hosszú alagút a Baross tér (Keleti pályaudvar) és a Népstadion (Hungária körút) között.
