Kiállításaink

Újraindul a munka

Amikor 1963-ban elfogadták a szükséges gazdasági programot és november 14-én meghozták a kormányhatározatot a továbbépítésről, gyakorlatilag már évek óta haladt az - igazából teljesen soha le nem állt – építkezés.

A terveken is módosítottak: a Deák Ferenc tér és a Blaha Lujza tér közé, a felszíni közlekedés tehermentesítése érdekében az Astoriához iktattak be egy új állomást, a metróvonalat pedig két megállóval (Pillangó utca , Örs vezér tere – akkor Fehér út) meghosszabbították. Ez a döntés összekapcsolódott a nagypaneles házgyári lakásépítési programmal, ugyanis mind a Pillangó utcánál, mind az Örs vezér terénél új lakótelepek épültek az 1960-as évek végén, az 1970-es években. A metró és a gödöllői HÉV új közös végállomása így a Népstadion helyett az Örs vezér tere lett.

A metróépítés befejezését most előrelátóan 10 évre, 1973-ra tervezték, a Deák Ferenc tér – Fehér út közötti szakaszt pedig 1970 decemberére kellett átadni. Az építkezésen dolgozó vállalatok 1967-ben szerződésben vállalták, hogy 1970. április 4-ére üzembe helyezik ezt a szakaszt.

Lejtakna (mozgólépcsőakna) süllyesztése a Blaha Lujza téren az 1960-as évek közepén

(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.2)

Lejtakna építése a Blaha Lujza téren

(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.2)

A kelet-nyugati vonal tervezett hossza 10,3 km-t tett ki. Ebből az Albertirsai úttól a Fehér úti végállomásig a felszín felett vezetett a vasút, amely szakasz megépítése nagyjából megegyezett a szokásos nagyvasúti építkezéssel. Körülbelül a Keleti pályaudvar és a Népstadion közötti szakasz felénél kezdődik és az Albertirsai útig tart az útburkolat alatti rész, amelyet nyitott munkagödörben építettek.

A Népstadionnál nyitott munkagödörben végezték az építési munkálatokat

(Fotó: MMKM TFGY 2018.450.8)

A metró Fehér út (Örs vezér tere) és Deák Ferenc tér közötti szakaszát 1970. április 2-án avatták fel ünnepélyes keretek között a Népstadion állomásnál, az avatószalagot Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vágta el, Sarlós István, a Fővárosi Tanács elnöke pedig beszédet mondott. A forgalom másnap indult meg nagy rohammal. A Deák Ferenc tér – Déli pályaudvar közötti szakaszt 1972. december 22-én adták át az utasforgalomnak.

21 évvel az első lépéseket követően végre megnyílt Budapest első mélyépítésű metrója. Minden oldalról óriási volt a lelkesedés, a fővárosi lakosság napokon keresztül tömegesen szerette volna igénybe venni a legújabb közlekedési eszközt és kipróbálni a mozgólépcsőket. A túlzsúfoltság kezdetben rendszeres volt, jó pár hónap kellett ahhoz, hogy a metrót megszokja a lakosság és a szokásos mindennapi közlekedés részévé váljon.

A vezető napilapok (Népszava, Népszabadság, Magyar Nemzet) 1970. április 2-i és 3-i számai kiemelten, teljesoldalas cikkekben foglalkoztak az új tömegközlekedési eszközzel

Forrás: Arcanum (a cikkekhez kattintson az újságra)

A budapesti metró sajátosan magyar megoldás. Számos technikai újdonság és újítás fűződik tervezőinek nevéhez. Az alagutak vasból való falazati elemeit, a tübbingeket itt váltotta fel először a vasbeton és itt született meg az azóta világszerte ismert és sok helyen alkalmazott „budapesti állomástípus” is, amelyet az Astoriánál, a Kossuth és Batthyány téren alkalmaztak.

Új építési módszereket dolgoztak ki, többek között a tixotrópos akna- és lejtaknasüllyesztést, a pajzskamraépítést folyós homoktalajban, a betonitos injektálást, a duzzadócementes hézagtömítést és az acéllemez-szigetelést.